Egy rendkívül kedves ügyfél-párosnak köszönhetően lehetőségem nyílt két napot eltölteni Barcelonában. Eredetileg jegyesfotózás lett volna, de az élet máshogy hozta. Városnézés lett belőle. És élmény, ami egy életre elkísér. A teljesség igénye nélkül szeretnék veletek megosztani pár benyomást is a fotók mellett:
Zöld város. Rengeteg fa van az utcákon. Már ez is hatalmas különbség Pesthez képest. De ezt még lehet fokozni! Nem csak fák vannak, hanem rengeteg cserepes növény is. Az erkélyeken. Az ablakokban. Mindenhol! Kaktuszok, cserjék, virágok. Ettől pedig nagyon barátságossá és emberközelivé válik a város.
Spanyolok. Igen, a spanyolok/katalánok pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeled őket. Könnyedek. Barátságosak. Nem veszik túl komolyan az életet. Egy rövid történet illusztrációnak:
A metróaluljáróban sétáltunk egy spanyol lány mögött. Ő tüsszentett egyet. A szembe jövő vadidegen emberek pedig egészségedrét kívántak neki, mire ő megköszönte.
Nemzeti öntudat. Bevallom nem tudok sokat a katalánok és spanyolok történelméről. De feltűnő volt, hogy mennyire erős a katalán nemzettudat. Rengeteg a zászló a városban. Katalán zászlók és a városnegyedek zászlajai. Az erkélyeken és mindenhol. És van egy Nemzeti Múzeum is a városban. Katalán Nemzeti Múzeum.
Seftelők. Szinte az egyetlen dolog, ami negatív volt. Rengeteg a kispályás seftelő. Főleg afrikaiak és más bevándorlók. Napszemüveg, kendő, szuvenír, Coca-cola, Mojito, talán nincs is olyan dolog, amit nem próbálnának rád sózni. Pár percenként odajönnek hozzád kínálgatni a portékájukat.
