Ahogy már sokan tudjátok, nemrég Erdélyben jártam, Kolozsvár mellett egy kedves esküvőn. Több napot is eltöltöttem kint, így egy napot kirándulgatásra is ki tudtam használni. Maga a helyszín és a szállásom is egy dombtetőn volt, így nem kellett messzire mennem egy kis természetért. A legfelső képet egyébként a szobám teraszáról készítettem.
Péntek délután értem ki hat órás utazás után. Már aznap este is sétáltam egy rövidet a szállás környéként. Kinyújtóztattam kicsit a tagjaimat a naplemente fényeiben. Másnap az esküvő napján csak mintegy az esemény háttereként gyönyörködhettem a tájban. Volt egy nagy zuhé is délután, ami után különleges látványban lehetett részünk. Pára képződött és szép lassan feltöltötte a völgyet.
Az esküvő másnapján már a hajnali fényekkel ébredtem önkéntelenül is. A pára még mindig ott volt a tájon, így hirtelen elhatározásból tettem egy reggeli sétát is. Ünnepi cipőben és nadrágban. Merthogy kirándulós ruhákkal nem készültem. Igen, ez hatalmas hiba volt. De ilyen apróságok nem állíthattak meg. A dombtetőkről azt is láthattam, ahogy a helyi pásztor elkezdi kiterelni a nyájat a karámból. Én pedig lassan visszasétáltam aludni. Merthogy egy esküvő után öt óránál azért nem árt valamivel többet pihenni.
Miután kipihentem magam (nagyjából), délután is tettem egy nagyobb sétát. A telefonom GPS-én kiszúrtam egy tavat pár kilométerre. Egy nagybirtokon is keresztülvágtam. Próbáltam kerülni a nyájakat, de sajnos a (hatalmas) kutyák meg engem szúrtak ki. Az egyik közelről is megnézett magának, képzelhetitek hogy éreztem magam. Szerencsére végül nem kóstolt meg. A tó végül gyönyörű volt! Visszafelé viszont kerültem a biztonság kedvéért.
Felejthetetlen élményekkel tértem haza. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó utam Erdélybe!
Ha szeretnél vásárolni a képekből, itt megteheted.
Készítettem egy rövid videót is az élményeimról, nézzétek meg!
